TexmániaHaute Couture méteráruAlapanyagokÁltalános ismertető a textíliákrólTermészetes és mesterséges alapanyagokHa igényesek vagyunk az öltözékünkre, fontos, hogy jó minőségű anyagot válasszunk. A silány minőségű szövetekből soha sem lehet igazán jó minőségű ruhát készíteni: nem formázható kellőképpen, hamar tönkremegy, nem mutat jól és legtöbbször nem is bőrbarát. A jó minőségű szövet természetes alapanyagból készül, szép fényű, kellemes tapintású. A természetes alapanyagok közé sorolják az állati és növényi eredetű szálasanyagokat, mint a gyapjú, hernyóselyem, pamut, len, stb. Ezek tulajdonságait és felhasználási területeit a vásárlók széles körben ismerik. Kevesen tudják azonban, hogy ezek a hagyományosnak mondható textil alapanyagok új kikészítési technológiával gyártva új tulajdonságokkal ruházhatók fel. Például a gyapjú kaphat mosható kikészítést, minek hatására a belőle készült termék immár nemcsak az ismert vegytisztítás alkalmazásával tisztítható, hanem megfelelő finom, gyapjú mosószerrel, kímélő programmal a háztartási mosógépben is mosható. Természetesen a mosható gyapjú szövethez a konfekcionálás alkalmával , mosható kellékanyagokat kell társítani. A kellékanyagra vonatkozó moshatósági, mérettartási követelményeknek, a nem látható helyeken alkalmazott, ragasztott közbélések, övmerevítők anyagának is meg kell felelni. A mesterségesen előállított szálasanyagok két nagy csoportja a regenerált műszálak és a szintetikus, polimerekből készült szálasanyagok. A sok különböző tulajdonságú szálasanyag egyben azonos: a gyártás során mindig a természetes szálak jó tulajdonságait igyekeznek velük elérni. A viszkóz műszál és műselyem nedvességfelvevő képesség, légáteresztési tulajdonsága megközelíti a természetes selyem - e téren közismerten kellemes - viselési tulajdonságait. Mosás hatására bekövetkező méretváltozás, a viselés során tapasztalható gyűrődékenysége kétségtelenül hátrányként értékelhető. Megfelelő kikészítéssel ezek a hátrányos tulajdonságok jelentős mértékben csökkenthetők, egy ilyen változat RAYON néven vált ismertté, mint kiváló női blúz anyag. Régóta ismert, napjainkban éli reneszánszát, a CUPRO néven forgalomba kerülő műszál szövet, amely első sorban női finom felsőruházat céljára közkedvelt. Alapanyagra rézoxid műszál, amely a nehéz selymekhez hasonló, mérettartó, nem gyűrődékeny és felületén különleges, matt és fényes hatások érhetők el. A szintetikus szálasanyagok közül az un. microszálas poliészter anyagokat érdemes kiemelni, amelyeknél a megváltoztatott szálszerkezet következtében, a korábban hátrányként jelentkező alacsony nedvességfelvevő képesség és gyenge légáteresztési tulajdonságokat küszöböl ki. Kiváló méret- és formatartó, nem gyűrődő, de jó esésű kelme készíthető belőlük. Finom női felső konfekció, alkalmi és sport ruházat céljára egyaránt kiválóan alkalmas. Növényi eredetű anyagokPamutAz emberiség évezredek óta ismeri. A gyapot termelése kb. a világ 80 országában történik, jelenleg az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb gyapottermelője, a trópusi és szubtrópusi övben termesztik. A lejgobb minőségű pamutok a Sea-Island az Egyesült Államokból, a Pima Peruból és a Mako Egyiptromból. A pamutot a gyapot nevű növény (mályvaféle) tokterméséből kipattant magszálakból szövik. Általában 30 szem mag az átlagos termés és minden maghoz 2000-7000 gyapotszál tartozik. A gyapotszálakból nyert pamut szálakat fonási eljárásokkal alakítják fonallá. A pamut fajlagos szakítóereje jó, a nedves szálak szakítószilárdsága nagyobb, mint a száraz szálaké. A pamut 20% nedvességet vehet fel anélkül, hogy nedvesnek hatna. A rugalmassága igen csekély, ezért erősen gyűrődik. A pamutszálak tapintása kellemes. Bőrbarát, és az izzadságot beszívja, ami utána kiöblíthető belőle. Hátrányos tulajdonsága, hogy gyűrődik. A pamut termékek könnyen kezelhetők, főzésálló, kézzel és géppel is moshatók. Lassan száradó, vasalás szükséges. A speciális kikészítésű textiliáknál a kezelési utasítás be kell tartani. Speciális vegyszerekkel a pamut víztasítóvá válik. Mivel jól színezhetők, rendkívül gazdag minta és színválasztékban kaphatók. Jellemző pamutkelmék: batiszt, biber, kord, damaszt, denim, egyszínoldalas kelme, bordáskötésű kelme, finett, frottír, gabardin, interlock kelme, karton, kreton, molton, muszlin, oxford, puplin, bársony. LENA len is több évezredes textilnövény. Már az ókori kultúrákban is ismert növény volt. Az igazi fénykorát a középkorban élte, ismertsége a mai napig fennmaradt. A legfontosabb len termelő ország Kína és oroszország. A len egynyári növény, mérsekelt éghajlaton jól fejlődik, a lenrostokat a növény szárából nyerik. A szövet felületén kisebb csomok láthatók. A feldolgozás során gerebenezési eljárással állítják elő a rostnyalábokat, a gerebenezett lenrostokat rostfonással alakítják fonallá. Jellegzetes lenszövetek: lensávoly, vadászvászon, szitalen, féllen, lenbatiszt, betétvászon, lenbatiszt. Viselési tulajdonságai a pamutéhoz hasonlóak, de a benne lévő ragasztóanyag miatt merevebb, keményebb mint a pamut. Gyűrődik és mosás hatására erősen összemegy, ezért első mosás előtt feltétlenül be kell avatni! Tapintása hűvös érzetet kelt ezért kellemes nyári viselet. Mosható, főzésálló, ez a színes textíliáknál bizonyos korlátokkal működik, gyorsan szárad, vasalást igényel. Szárítása szárítógépben megengedett. Egyéb növényi eredetű anyagokKenderA szárából nyerik a rostot, a szálszilárdsága igen jó, de a rostok durvák és kemények. A kötélgyártásban, ponyva készítésben használják szövetként. JutaJuta szárából nyert rost, Indiából származik. A rostok erősen fásodnak, egyenetlenk. Csomagolóanyagok, tapéták, készítéséhez és szőnyeg alapnayagként ismert. SzizálA szizál leveleiből nyert kemény rost. Brazíliában, Indonéziában a legismertebb. A rostok szakítószilárdsága jó, könnyen színezhetők, a nedvességgel szemben ellenállók. Kötélgyártásra, hálók, szőnyegek készítéséhez, kévekötő zsineghez alkalmazzák. KókuszA kókuszdió kemély rostjából nyerik az alapanyagot. A rostok kopásállósága jó, kevésbé szennyeződnek, jól szigetelnek. Futószőnyegek, padlóburkolatok, kötelek, kárpitok készülnek belőle. Cellulóz alapú vegyiszálakEz az elnevezés olyan szálcsoport nevét jelenti, amelyben a kiindulás a cellulóz alapú vegyiszál. A „műselyem” története a múlt század közepére nyúlik vissza, amikor is Chardonet gróf szabadalmaztatta a műselyem előállítását, s a párizsi világkiállításon be is mutatta a szövetet. Az 1990-es évek elején a lágy, puha termékek új fehérnemű stílust alapoztak meg. ViszkózSzintetikus természetes alapú szövet. Főként bükk- és fenyőfából állítják elő, úgy, hogy vékony szeletkre vágják, a gyantát pedig kifőzik belőle, majd tisztítás és fehérítés után cellulózlemezzé préselik. Azután vegyszerrel feloldják, és egy finom szálképző fejen át a kicsapófürdőbe préselik, ahol újra megszilárdul. Állati eredetű anyagokGyapjúA gyapjú a birka testét borító szőrzet. A Föld összes országában tenyésztenek birkát, a legfontosabb gyapjú termelő ország Ausztrália és Oroszország. A legjobb minőségű a Merinó gyapjúi, de ezek közül is kiemelkedik az Ausztáliából és új-Zélandról származó. A birka testéről lenyírt bundát feldolgozzák, fésűs fonással vagy kártolással. Kártolással durvább fonalat kapunk, míg fésűs fonással finom fonallá fonják. A legjobb minőségű gyapjút a merinói juh adja. A gyapjúszál legfontosabb jellemzői a finomság, a szálhossz és a hullámosság. A gyapjúszál keratinból áll (speciális fehérje), hasonlít az emberi hajra. A gyapjú rugalmassága, gyűrődés tűrő képessége kitűnő, ezért a gyapjúruházaton keletkezett gyűrődések kisimulnak. A gyapjúszálak a nedvesség, hő-és mechanikai hatásra filcesednek. A gyapjú szilárdsága elfogadható, a belőle készült termékek nem kopásállók. Jellegzetes gyapjúszövetek: buklé, seviot, diagonál, filc, lóden, muszlin, shetland, posztó, tweed, trikotine. A gyakorlatban a gyapjút gyakran keverik szintetikus szálakkal, mert kiválóan kiegészíthetik egymást, keverik még selyemmel, pamuttal és egyéb állati szőrökkel. A tizsta élő gyappjú megnevezés csak 100 %-os élőgyapjúra vonatkozik. A gyapjú holmit ruhaszárítógépben, fűtőtesten ne szárítsunk! Vegyileg perklóretilénnel lehet tisztítani. A gyapjúholmikhoz ajánlott a gyapjúmosópor használata, különben idő előtt nemezelődik. Állati eredetű egyéb szőrökAlpaka, láma, vikunyaAz alpaka az Andokban élő lámafajta, minden második évben nyírják. A szőröket finomságuk és természetes színük alapján osztályozzák. Szőre finom lágy és enyhén ívelt. A szőrök kiváló hőszigetelő képességűek. Kötött áru, kabát, takaró készül belőle. VicunaSzintén az Andokban élő lámafaj, jellemzői hasonlóak az Alpakáéhoz, de csak a legdrágább szövetekben találkozhatunk vele. TeveszőrA kétpúpú teve pehelyszőre. Ez nagyon finom, puha szőr. A tevék szőre egy éves korukig természetes szőke szinte fehér. Ez a „bébi” szőr nagyon puha és értékes. A kétpupú teve minden évben csomókban dobja le magáról. Csak természetes színben és feketében kapható. A teveszőrt felsőruházat készítésére alkalmazzák. KasmírA kasmír (chasmere ) kecske a Himalája magas területein él. A hideg éghajlat miatt nagyon finom alsó szőrzettel rendelkezik, amit kétévente vedlik le és ebből válogatják ki a felszőröket. A kasmír textiliák finomak, lágyak, nagyon selymesek és drágák. MoherAngóra és a moherkecske szőrét nevezik mohernek. A legjobb minőségű mohairt a texasi, dél-afrikai, törökországi kecskék adják. Átalában csak kevert szövetként használják, ugyanis kicsit szúrós. AngóraAz angóra szőrök tenyésztett angóranyulakból származnak. A finom és könnyű szőr a a vízgőzt igen jól magába szívja. Rendkívül puha és finom. A nyulakat akár évente négyszer is nyírják. Főleg kevert (pl.: kabát) szövetekben használják, mert nagyon puhává teszi. SelymekHernyóselyemA monda szerint egy kínai császárnő kb. 5000 évvel ezelőtt figyelte meg a selyemhernyó begubózását, majd legombolyította a szálat és szövetet készített belőle. Európába időszámításunk után került be csempészet útján. A legtöbb selymet előállító ország Kína, India és Japán. A selyemhernyó tenyésztésének az alapja az eperfa, csak az eperfán él meg a hernyó. A hernyó kb. 30 napig fejlődik és bebábozodáskor három napon át fon egy kb. 3000 méter hosszú szálat, miközben fejét 8-as alakban mozgatja és így szőlőszem nagyságú gubót képez. A selyemszál anyaga a fibroin, amely fehérje láncokból áll. A selyemlepke hernyójának begubózásakor a fonószemölcseiből választódik ki. A bábokat ezután forró gőzzel, vagy levegővel megölik a ragasztó anyagot forró vízben felodják, megkeresik a kezdő szálat és elkezdik legombolyítani. 7-10 szálat fonnak egybe, hogy ne legyen túl vékony, és kb. 1000 m hosszú nyersselyemszálat nyernek így. A le nem gombolyítható hosszabb szálakat sima egyenletes szállá fonják, ezt Chappe selyemnek nevezzük. A chappe selyem feldolgozásánál keletkező selyemhulladékból egyenletlen csomós ún. Bourette selyem készül. A tenyésztett selyemhernyón kívül, még sok vadon élő selyemhernyó létezik. Ilyen pédául a Tussah-hernyó. A selyem kikészítése során különböző selyemanyag típusokat lehet megkölönböztetni: hámtalanított selyem, nehezített selyem, vadselyem (az utóbbi a vadon élő selyemhernyó gubóiból készült). Jellegzetes selyemszövetek: sifon, kreppdesin, kreppzsorszett, kreppszatén, damaszt, organza, szatén, taft, twill. A selymet általában tisztán dolgozzák fel, de mindenféle szálasanyaggal keverhető. A selyem legfontosabb jellemzője a selymes fény, finomság és a kellemes tapintás. Rugalmassága kiváló, ezért nem nagyon gyűrődik. A dezodorok, a parfümök színváltozást idézhetnek elő. A selyem összenyomásakor olyan roppanást hallunk, mintha frissen hullott hóra lépnénk. A selyemből készült ruhadarabokhoz finommosószert használjunk, lehetőleg hideg vízben öblítsünk. Ne fehérítsük a textilíákat! A színes selymet és a különösen érzékeny terméket vegyileg kell tisztítani. Szárítógépbeni szárítása nem ajánlatos. A selyem történetéről bővebben az oldal alján olvashatnak. Cellulóz alapú vegyiszálakEz az elnevezés olyan szálcsoport nevét jelenti, amelyben a kiindulás a cellulóz alapú vegyiszál. A "műselyem" története a múlt század közepére nyúlik vissza, amikor is Chardonet gróf szabadalmaztatta a műselyem előállítását, s a párizsi világkiállításon be is mutatta a szövetet. Az 1990-as évek elején a lágy, puha termékek új fehérnemű stílust alapoztak meg. A cellúlóz alalpú vegyiszálakat az oldási eljárás alapján csoportosítjuk: viszkóz eljárással készült vegyi szálakra, ráz-ammónia eljárással készült vegyi szálalkra, acetát eljárással készült vegyi szálalra és oldószeres eljárással készült vegyi szálakra. Viszkóz szálakA rugalmasságuk csekély, ezért könnyen gyűrődnek az ebből készült ruhaneműk. A kelmék viszont jól színezhetők és jól nyomhatók. Viszkóz szálakat használnak fényes kelmék előállítására, a kötött kelmék fényes színének biztosítására és a kreppszövetekhez. Továbbá, blúzok, ing, ruha anyagok, női fehérneműk. AcetátszálMattfényű, telt tapintású és szép esésű anyag. A természetes selyemhez hasonlít leginkább. Rugalmasabb, formatartóbb, mint a viszkóz. A acetátszál korlátozottan mosható, vasalásra érzékeny, nem gyűrtelen kikészítésű. A legismertebb természetes alapú mesterséges szálasanyagok a viszkóz, az acetát, a polinóz és a réz-oxid. Tulajdonságaik hasonlítanak a pamut-hoz, csak nedvszívó képességük gyen-gébb. Nedvesen szakítóerejük jelentős mértékben lecsökken, ezért a mosáskor, teregetéskor óvatosan kell bánni velük (nem szabad erősen rázni). Szintetikus alapú vegyiszálakA szintetikus szálak története Standinger német professzor nevéhez fűződik, aki 1925-ben felismerte, hogy a textilszálasanyagok makromolekulákból állnak. 1941-ben szabadalmaztatták a poliészter előállítását, amely a legfontosabb szintetikus szálasanyag. A leglátványosabb sikere az 50-es évek nejlonharisnyáinak viágméretű pályafutása. A szintetikus szálak csoportosítása aszerint történik, hogy a makromolekulák a kismolekulákból hogyan jönnek létre. Ezek szerint lehetnek: polikondenzációs szálak, polimerizációs szálak, poliaddíciós szálak. A poliakril textíliák könnyen kezelhetők, gyorsan száradnak, magas hőre érzékenyek. A poliamidszálak között a poliamid 6-ot és a poliamid 6.6-ot ruházati, lakás és műszaki textíliák készítésére használják fel, de léteznek különleges poliamid-szál típusok, amelyek erősen hullámosított, antisztatikus, fényes poliamid szálak, kölünleges igényekhez. A poliamidok nedvszívása igen gyenge. A ruházati termékekhez általában lágy poliamid szálakat használnak fel. A poliamid szakítószilárdsága és kopásállósága nagyon jó. A műszaki textíliákban aramidokat (aromatius poliamidok) használnak, amelyek szakítószilárdsága ötszöröse a ruházati textíliákhoz használt poliamidokhoz képest. A poliamidok szálfinomsága az anyagszerkezettől és a kikészítéstől függ. A kelmék az egész lágytól merev tapintású határok között változhat. Az intenzív napsugárzás hatására a poliamid szálak öregszenek, veszítenek szilárdságukból. A poliamid textíliák könnyen kezelhetők, mosógépben moshatók, gyorsan száradnak és vasalást nem igényelnek. A poliészterek is polikondenzációval jönnek létre. Szakítószilárdsága jó, rugalmassága jó, gyűrődésre alig hajlamos. Fényállósága is nagyon jó, a szintetikus vegyiszálak közül a hőállósága a legjobb. A poliészter a legsokoldalúbb tulajdonságokkal rendelkezik igen sok területen használják is. A szálkeverésektől kezdve az adalékanyagok széles skáláján mozog a felhasználása. A ruházatban öltönyök, kosztümök, férfiingek, szabadidő ruházat, esőkabátok,anorákok, munkaruházat készül belőle. "Tisztán" poliészterből készül például a steppelt kabátok melegítőbélése. A poliészter anyagok könnyen kezelhetők, gyorsan száradnak és gyűrtelenek. A hernyóselyem részletesebb történeteE rejtélyes matéria nem más, mint az eperfalevéllel táplált selyemhernyó mirigyének váladéka és természetes rendeltetése szerint a gubó képzésére, vagyis a bábot védeni hivatott burok elkészítésére szolgál. A selyemlepke petéiből kikelt apró hernyók eperfalevéllel táplálva, harminc nap után teljesen kifejlődnek és megkezdik a begubózás három napig tartó munkáját. Ekkor születik a titokzatos anyag: a hernyó a szájnyílása közelében lévő két fonócsőből ragadós váladékot présel ki, mely rögtön egyetlen gubószállá tapad össze. A szál anyaga a fibroin - a hernyóselyem fő alkotórésze -, a külső összeragasztó anyag pedig a sericin. Egy gubóról - bár a valóságban 3000-3700 méter hosszú szálat tartalmaz - csak 400-500 méter jó minőségű szál fejthető le, mert a nagy sericintartalom miatt a szálak nehezen válnak el egymástól, s legombolyításkor minduntalan elszakadnak. A szálselyemből, melyet francia műszóval „grége”-nek hívnak, megfelelő egyesítés és sodrás után a fonodák különféle minőségű fonalakat állítanak elő, melyek több ezer éve a varázslatos szövetek alapjai. Valójában a mai napig homály fedi, hogy a hernyóselymet mikor és hol állították elő először. Nagyjából az időszámítás előtti XII. századra tehetők azok a Kínában talált feliratok, melyekben már szerepel az eperfa, a selyemhernyó és a selyem. A különleges szövetet kezdetben kizárólag császári használatra gyártották. Az uralkodó állítólag a palotában fehér selyemből készült ruhában járt, azt elhagyva sárga kelméből varrt köntöst viselt. Fu-hszi császár pedig már selyemhúros hangszeren játszott, de a gubók erős szálaiból készítettek horgászzsinórt, íjhúrt, zsinegeket és köteleket is. Selyempihével vattázták ki téli ruháikat és egy szép napon ebből készítették a világ első papírját. A kínaiak a különleges technikával szőtt selyem két rétegéből alkották meg szállításra is alkalmas vízhatlan tartóikat. Azóta számít luxuscikknek a ma is gyártott selyemcsésze. A drága matéria jelentőségéről árulkodik maga a kínai nyelv is: az ötezer leggyakrabban használt kínai írásjegy közül több mint kétszáznak a selyem a „kulcsa”, ideszámítva a papírt jelentő szóképet is. A selyem Kínában idővel fizetőeszközzé vált, de a közel-keleti és a nyugati piacokon is nagyon kelendő volt, és itt sem csupán kelmének számított, hanem csereértéknek, valutának is. Olyan értéket képviselt, amelyet könnyen lehetett újra eladni és nehezen lehetett elveszíteni, így a gazdagabbak óriási mennyiségben gyűjtötték. Különösen az áttört, arannyal átszőtt (lamé), hímzett vagy képekkel telefestett anyagokat. A selyem titokzatos útja – Középkori szövetekA VII. és VIII. századra, a Tang dinasztia uralkodásának idejére, Kína kereskedelmi kapcsolatai meglehetősen sokrétűen alakultak. A császár alattvalóit nemcsak Hátsó-Indiában találjuk meg, hanem Koreában, Belső-Ázsiában is, zarándokként pedig eljutottak Indiába és Ceylonba. A Meroving-kori Nyugat-Európa a selymek nagy részét mindenesetre a muzulmán Perzsiából, kisebb részét - valamivel később - a Bizánci birodalom megmaradt területéről szerezte be, és csak harmadsorban szerepeltek a távolabbi országok: Belső-Ázsia és Kína. Ezzel a selyem-utat valójában kettévágták, éppen a közepén. Innentől két középpontja lett a selyemtermelésnek: Perzsia és Kína. Ha összegyűjtenénk azokat a kifejezéseket és leírásokat, amelyek az európai középkortól kezdve a különféle szövegekben erre az anyagra vonatkoznak, több kötetet töltenének meg. Francisque Michel történész a XIX. század derekán írt művében közel nyolcszáz oldalt szentelt e témának. Segítségével olyan középkori szövetek leírását ismerhetjük meg, melyek már csak korabeli elbeszélésekben és krónikákban bukkannak föl. Ilyen a többnyire zöld színekben közkedveltté vált szamit, ez a meglehetősen merev és súlyos selyemszövet, melyekből papi díszruhákat, lakások kárpitjait és párnahuzatait, könyvek borítóit, a férfi-női viseletek súlyosabb darabjait, gazdagok szemfedőit szabták. Korabeli forrásokban tűnik fel a rendszerint sötétvörös cendal, az előbbinél valamivel könnyebb selyem: ruhák, bútorszövetek, templomi zászlók és a szelet hasító lándzsazászlók alapanyaga. A siglaton pedig a selyemszövetek különösen keresett és elegáns fajtája volt. A selyem a különböző kultúrkörök, szimbólumok és az ezzel összefüggő motívumkincs közvetítőjeként is jelentős szerepet játszott a történelem során, terjedése magával hozta a különböző vidékek hiedelemvilágának képi lenyomatait, szín és formavilágát. Az iszlám befolyását többek között a Perzsiából érkezett anyagok is erősítették. Selymeiken két ikonográfiai irányzat jelentkezik: az egyik átveszi a régi Szasszanida állatmotívumokat, a másik hű marad a Koránhoz (,‚csak az álmodozik a selyemről, akinek semmi reménye a jövő életre”), amely tiltja az élőlények ábrázolását és inkább mértani szalagdíszeket, arabeszkeket és betűmotívumokat alkalmaz. A középkor nyugat-európai szövetei többnyire egymással szemben ülő állatalakokat ábrázoltak, a figurákat néha medalionokba helyezték. Létező és európaiak által nem látott fantáziaállatok voltak ezek: pávák, egyszarvúak, sasok, elefántok, tigrisek és párducok. A növényi motívumok egyik legkedveltebbje a rózsa volt, de előszeretettel dekoráltak az arab írásjegyek eltorzított töredékeivel is. A selyem titokzatos útja – A selyemipar utolsó fél évszázadaAz európai selyemipar történetére két jellegzetes vonás nyomja rá a bélyegét: az egyik a divat szeszélyes és ugrásszerű váltakozása (ami jellegzetesen nyugati jelenség), a másik az örökös verseny a szövés gyorsasága és a selyemhernyó- tenyésztés természetes üteme között, melyben utóbbi mindig elmaradt az előbbitől. 1801-ben a jacquard szövőszék feltalálásával felére csökkent a szövéshez szükséges munkaerő létszáma és ideje, ezzel szemben a hernyótenyésztés továbbra is kisipari keretek között zajlott, családi szinten maradt. A XVI. és a XVII. században a selyembársonyt kedvelték, a XVII. században a kagylómintás szaténokat, India virágait, a törökös taftot, a milánói mintákat. A XVIII. századtól a nagy mintájú szövetek divatja adott ösztönzést a selyemgyártásnak, a bő ruhák, a krinolinszoknyák terjedése rengeteg anyagot igényelt. A textilek motívumai valóságos festmények voltak, az európai gyümölcs- és famotívumok, kagyló- és madár tollrajzok mellett ekkor jelentek meg a kínai minták: pagodák, bambuszhidak, majmok. 1800 után a selyemiparban új fordulat következett be: már nemcsak a leggazdagabbak kiváltsága, hanem a kevésbé vagyonosak számára is megfizethető volt. Kevesebb pompás kelmét és több megfizethető áru szövetet kellett gyártani, így az Európában vezető francia selyemiparnak át kellett állnia, hogy ügyesen lavírozhasson egyfelől a szövésben, a színekben, a mintákban szüntelenül változásokat követelő, s a selyemtől időnként a gyapot, a len vagy a gyapjú oldalára pártoló divat, másfelől a nyers szálselyem árától is függő önköltség kényes egyensúlya között. A következő évszázadra a selyem még olcsóbb lett, vezető szerepét a divatban nem annyira ünnepélyes pompájával, mint mennyiségével vívta ki. Már nem azért hordták, hogy mutogassák, hanem hogy kellemes érintését közvetlenül a bőrön érzékeljék. Így készült belőle női fehérnemű, férfiing, harisnya és ágynemű. Míg az ókorban és a középkorban bármilyen távolságra képesek voltak elutazni e drága textilért, a második világháború után a nylon és a többi mesterséges szál tömeges előállítása háttérbe szorította az egykor oly hevesen áhított természetes anyagot. A selyemipar utolsó fél évszázada jól tükrözi a modern gazdasági élet rendkívüli bonyolultságát, a piacokért vívott harcot, a fölöslegtől és a csődtől való rettegést. Vajon mi lesz a selyem jövője? Hiszen félszintetikus és szintetikus, látványra az eredetire megtévesztésig emlékeztető, hihetetlen szín- és mintagazdagságot mutató variációi jóval olcsóbbak és megfizethetőbbek. Lehet, hogy úgy fog fennmaradni, mint néhány más természetes anyag, Földünk utolsó ritkaságainak egyike, a kiváltságosak számára fenntartott, patinás luxuscikk, melynek súlytalan, hűvös vonzását nem pótolhatja semmi sem? Szerző: Gulyás Judit Forrás: Interieur Magazin © Texmánia 2005. • Host: Netmester Produkció • Design: Roll and Art • Fotók és ruhák: LAPRIORI • Minden jog fenntartva. |